A Rozsdamaró zenekar magyar népzenét játszik. Nevezhetnénk ezt, ha úgy tetszenék, hagyományos zenének, népi tánczenének, parasztzenének, falusi cigányzenének, illetve, ami a jelzőket illeti, Kárpát-medenceinek, kelet-közép-európainak, magyarországinak és romániainak, vagy akár poszt-osztrák- magyar-monarchiainak is. Ez a terminus-csokor nem azért díszeleg itt, mintha nem tudnánk, mit akarunk. Inkább azért, mert a „magyar népzene” mibenlétéről (különösen, ha a hangszeres zenéről van szó) nincsenek egységes fogalmak a mai magyar köztudatban. A miénk is meg nem is. Egyszerre ismerős (talán az unalomig) és idegen. Az egyik nézőpontból nemzeti kultúránk tiszta forrása, a másikból nézvést esetleg se nem elég magyar, se nem elég ősi. E zenei világ eredete ugyanis vegyes, formája-stílusa sokféle, de értéke – talán éppen ezért is – vitathatatlan. Bár hagyományos közegében – apáik hagyományát őrző falusi muzsikusok kezén – utolsó perceit éli, semmiképp sem korszerűtlen, hiszen egyre több „rajongója” van Magyarországon és a világ minden táján. Ez pedig annak köszönhető, hogy a 70-es évektől kezdve magunkfajta városi zenészek is foglalkoznak ezzel a zenével, akik tudatosan őrzik és éltetik tovább a régi öregek művészetét. A legjobb falusi bandák muzsikájának átütő ereje és elragadó eleganciája éppen a lassan hömpölygő hagyomány és az egyéni lelemény finom összjátékából ered. No meg abból, hogy sohasem tévesztik szem elől zenéjük funkcióját: vagyis tánckísérő-talpalávaló jellegét és a közösség szórakozásában betöltött szerepét. Ilyesmi lenne hát a mi kedvenc zenénk, a magyar népzene lényege. Aki így muzsikál, az józan, őszinte, jóízű, tehát értékes zenét alkot. Erre törekszünk mi is.

Zenekarunk 2000-ben alakult Szegeden tanuló diákokból, Lipták Dániel prímás, Nagy Gábor brácsos-dudás-furulyás és Horváth Ádám bőgős alapította a zenekart, amely formáció a magyarországi és erdélyi falusi bandákra jellemző alapvető hármas felállást. A táncházi muzsikáláson kívül néptánccsoportok zenei kíséretével is foglalkozunk bel- és külföldön és koncertszerű fellépéseket is vállalunk. 2005-ben Népművészet Ifjú Mestere miniszteri kitüntetést kaptunk.

2002-től kezdve több felvétellel szerepelünk az évente megjelenő Táncház – Népzene és Új élő népzene c. antológiák egyes korongjain. Első önálló lemezünk 2004 decemberében jelent meg. Fő hivatásunknak az erdélyi – magyar és román – muzsika hű, stílusos megszólaltatását, tovább éltetését tekintjük, különösen a mezőségi, kalotaszegi, Maros menti falvak máig fennmaradt gazdag zenei világára építve. Azonban kis-magyarországi, felvidéki, gyimesi, moldvai muzsikát is szívesen játszunk alkalomadtán, szívünknek egy koránt sem félreeső csücskét pedig a hazai (eleki, méhkeréki) román nemzetiség zenei hagyománya tölti be. Muzsikánk természeténél fogva kis zenekarok előadásában élő kamarazene, de a trió hangzása gyakran kibővül énekszóval vagy más hangszerek hangjával is. Így örömmel muzsikáltunk eddig Polgár Lilla, Ivánovics Tünde, János Hajnalka, Papp László, Lajkó Levente és Csizmadia Anna énekesekkel, Hegedűs Máté és Csonka Ferenc prímásokkal, Fábri Géza kobzossal, Mészáros János és Papp Endre kontrásokkal, Pribojszki Ferenc cimbalmossal, Barcza Zsolt és Lunka Aladár harmonikásokkal, valamint a Békés Bandával.
2019-ben jelent meg második lemezünk MÉLY címmel.