Csizmadia Anna vagyok, a világ legcsodálatosabb falujából, Kupuszináról.
1992.11.20-án láthattam meg a napvilágot, Apatinban.
Kupuszina, Nyugat-Bácskában terül el, a Duna holtágai mentén.
Mi vagyunk a legdélebbi palóc kirajzás. Őseink 1751-ben telepedtek le erre a vidékre.
Máig őrizzük népi hagyományainkat, népdalainkat, néptáncunkat, népi imádságainkat.
Minden házban megtalálható a népviselet, mely generációról, generációra öröklődik. Az én ruhatáramban is található, még a dédnagyanyám ruházatából is darab. Büszkén viselem ezeket a ruhákat.
Szerencsésnek mondhatom magamat, ugyanis az élő énekszó adott volt a házunkban, a környezetemben. Még hallhattam azokat az embereket, népdalt énekelni, akik a természetes közegéből emeltek ki, tettek magukévá egy-egy dalt.
Csodálatos a népdalokban az, az archaikus megfogalmazás, mely sokszor ma is tanít és formál bennünket, örömet okoz nekünk és vígasztal.
Apai nagymamám, a gyerekdalokat énekelve, meg is mutatta, milyen játék társult az adott dalhoz.
Édesanyám, aki a falu népdalkörét vezeti, rengeteg népdalra tanított kiskoromtól fogva, s ez miatt hatalmas repertoárom volt már fiatal koromra.
Életre szóló élmény és tanulás volt számomra az, amikor Bodor Anikót, a vajdasági népzenegyűjtőt kísérhettem el kupuszinai gyűjtőútjaira, szüleimmel együtt.
Fontosnak tartom azt a gyökérzetet, melyből az ember, élete végéig táplálkozik. Utamat, sokban befolyásolja, ennek a gyökérzetnek a megtartó ereje.
Az Óvodámat, és az Általános Iskolámat, a falumban végeztem, majd felvételiztem, a Szabadkai Zeneiskolába, Zongora és Etnomuzikológia szakokra. 2011-ben érettségiztem.
A Középiskolás éveim során, számtalan népdaléneklési versenyen vettem részt, melyekről első díjjal térhettem haza. Kiemelném a szatmárnémetiben megrendezésre kerülő „Hajnal akar lenni” Kárpát-medencei vetélkedőt, melyet 2007-ben nyertem meg.
Örömmel mentem ezekre a megmérettetésekre, ugyanis végighallgatva az előadókat, nagyon sok tapasztalatra tettem szert. Felmérhettem, hogy hol is tartok előadóművészi pályámon és, hogy miben és merre kell továbbfejlődnöm.
2011-ben felvételit nyertem a budapesti, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Népzenei tanszékének, Népi-ének tanszakára, ahol 2016-ban szereztem diplomát.
A stúdiómunkát, többször is megtapasztalhattam már, különböző zenészek, énekesek társaságában, ugyanis több népzenei és világzenei lemezen is énekelhetek. Számtalan zenésszel és zenei formációval léphettem színpadra az elmúlt években.
2012-ben a Budai György Emlékalapítvány támogatásával született meg a „Kis pacsirta a magasban” címmel ellátott önálló portréfilmem, mely az addigi zenei pályámról ad hírt.
2012-ben megnyertem a „Fölszállott a páva” népzenei tehetségkutató szóló ének és hangszer kategóriáját, mely hatalmas ugródeszka volt az előadóművészi pályámon.
Legnagyobb örömöm abban volt, hogy a legszűkebb pátriám dalait, a kupuszinai népdalokat tárhattam a világ elé.
2013-ban képviselhettem a magyar kultúrát, Párizsban az Unesco Központ hatalmas színpadán, a “Páva variációk” műsor keretén belül, és még abban az évben, az Amerikai Egyesült Államokba utazhattam, ahol ugyancsak népi dallamainkat közölhettem.
2014-ben Junior Prima Díjban részesültem, és még abban az évben átvehettem a vajdasági magyarok elismerését is, a Vajdasági Magyar Művészeti Díjat.
2016-ban, a Zeneakadémia befejezése után, Szegedre költöztem.
Az elmúlt években Szegeden, Hódmezővásárhelyen, és az egykori alma mater iskolámban, a Szabadkai Zeneiskolában is tanítottam népi-éneket.
Fontosnak tartom, hogy azt a kincset, melyet őseink hagytak ránk, minél szélesebb körben hirdessem, továbbadjam.
A vajdasági magyarság népzenei versenyein, továbbképzésein, zsűri, oktató és felkészítőként is jelen vagyok évről-évre, továbbá a kupuszinai énekes gyerekeknek és a falu népdalkörének is szakmai segítséget nyújtok. Szívügyemnek tekintem azt, hogy
a
vajdasági falvakba, a szülőfalumba hazajárjak, és szakmai tudásommal segítsem fejlődésüket, így kifejezve a szülőföldemhez való ragaszkodást.
A népdaloktatás egy csodálatos dolog, melyet az életem végéig szeretnék gyakorolni.
2017-ben jelent meg az első önálló szóló lemezem, „Danótam én” címmel, melyen zenésztársaim mellett (Juhász Zoltán, Balogh Kálmán, Fokos Zenekar, Brasnyó Antal), édesanyámmal, Csizmadia Annával is énekelhetek, aki Kupuszina legfiatalabb
énekes
adatközlőjének számít.
Fontosnak tartom, hogy diákjaimat, előadóművészi tevékenységem is motiválja.
A növendékeim iránt tanúsított szeretet alapozza meg azt a bizalmi légkört, melyre tanóráimon törekszek. A kiteljesedéshez feltétlen szükséges ez a légkör.
Külön öröm számomra, hogy diákjaim számos elismerésben részesültek különböző népdalversenyeken az elmúlt években.
Az elmúlt években többször indultam gyűjtőútra saját falumban.
Úgy vélem, hogy hitelesen csak az tud közvetíteni egy-egy dalt, táncot, aki „mélyen”, a gyökérzetig lát bele ebbe a világba, és saját tapasztalataiból merít.