Nagy Gábor vagyok, néprajzkutató és népzenész. 2005-ben végeztem az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antopológiai tanszéken, majd 2017-ben felvételt nyertem az SZTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola képzésére. Népzenészként brácsákon, dudán és furulyákon játszom, a 2000-ben létrejött Rozsdamaró zenekar alapítója és 2002-től a négy évtizedes Békés Banda tagja vagyok. 1998-ban dudásként és 2005-ben a Rozsdamaró zenekar tagjaként Népművészet Ifjú Mestere díjat kaptam. Zenészként és kutatóként is kiemelten érdekel a pásztorkultúra, a pásztorzene és a pásztorviselet. A pásztorzenének egy speciális területét, a különböző hangkeltő eszközök, így a csengők és a kolompok hangolását, válogatását és használatát is kutatom. A Dél-Alföld pásztorcsaládjai, kiemelten a juhászcsaládok által megőrzött, formált és alakított viseleti és tárgyi kultúra kutatása fehér folt a népművészetet kutatók körében. Vizsgálatomban a vizuális antropológia módszereit alkalmazom, melyben Mesterem, Kunkovács László által képviselt és formált néprajzi fényképezés módszerét is. Kunkovács László szemlélete szerint akkor kerül közel a kutató az alanyaihoz, ha időt tölt az emberekkel és a többszöri látogatás hozza meg, hogy az emberek már ne a fényképezőgép jelenlétére figyeljenek, hanem attól függetlenül végezzék munkájukat, így lehet életszerű a fotó. A néprajzi fotó egyben dokumentál és láttat, üzenetet is közvetít, nem kizárólagosan információt, hanem mondanivalót. A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa voltam 2019-2022 közötti időszakban. 2022-ben Magyar Ezüst Érdemkereszt kitünbtetéssel díjazták népzenész, néprajzkutató és fotográfus munkásságomat.